Mily csodàlatos  felébredni ugy reggel, hogy tudod, na ettöl a naptol sem vàrhatsz semmit.Nahàt én örökösen igy kelek, mégis örök bizakodo vagyok.Nàlam tényleg a remény hal meg utoljàra. Elötte az önbcsecsülés,és a büszkeség.

Hogy lehet ilyen vilàgban élni?Mintha mindenki elhinné, hogy amibe nem halsz bele attol csak erösebb leszel.Nahàt ez teljesen nem igy van, ha elkapsz egy betegséget, szövödményei maradhatnak.Ha teljesen kivagy lelkileg, talàn sosem gyogyulsz ki belöle.Kérdem én..akkor tölem mit vàrnak?

Az éremnek persze két oldala van, tehàt néznem kell màs szemszögét is.(azt hittem, a sajtàt szemszügünk azért van hogy onnan nézzük a vilàgot, ne ugy ahogy màs akarja)

Szolval nem nézem meg mindkét oldalt, mindenkinek csak az egyik szàmit, ha rànézek a pénzérme egyik oldalàra ugyis tudom, hogy mi van a màsik oldalàn..Sajnos mindig az ellenkezöje annak amit akarok..És ezt persze szük tàborunk kiemelkedöen tekintélyes diktàtora ural...az anyàm.

Aki sajnos engem, mint feltörni vàgyo hüséges tisztet, gyakran egy-egy szoval képes a porig alàzni...talàn engem nem is, de a vilàgmegmentési tervem annàl inkàbb...pedig tervem is van rà..és az illetékesekkel is beszéltem, akik képesek békét kötni..

Bàr egyenlöre csak a sajàt vilàgomrol szol, a parancsnok szerint ez még igy is tul nagy feladat nekem.Mindig bizott a döntésemben csak akkor nem mikor meg kellene vàlnia tölem.

De a tenger mélyén igen csak szük làtokörü az ember. Nem az szàmit, hogy akarnod kell, és egyszer....maaajd jo lesz.Hanem, hogy milyen jo volt és azt akarod vissza, minden àron.Még akkor is, ha azt amid volt még sosem értékelted eddig.Na persze minden akkor vàlik fontossà mikor màr elvesztetted.Na nàlam ez sem igaz.Engem lapàttal kell fejbe verni és kiabàlni, nézd màr meg mid volt, és eldobtad magadtol.Valahogy sosem érzem ha rezeg alattam a talaj.

Nem tudom,hogy hinnem kéne-e benne, hogy hamarosan jobb lesz, segit- e valamit ha akarom.Szàmit az valakinek,hogy ugy akarom mint régen...(na persze az sem végsö megoldàs, vannak késöbbre kitüzött céljaim is.Amik igen nagyra törö àlmok, az esélyeimhez képes mérve.

Ahogy itt vagyok, az emberek még mindig furcsàk, és még mindig nem akarom tudni miért.Csak véget akarok vetni ennek ugy, hogy nem nézek ràjuk többé..Igy még magarad a sötétség.

A sürü vizen keresztül, besüt némi Napfény, de elhalvànyulni làtszik.Lassan végleg eldöl mi lesz azzal az életemmel ami eddig volt.Talàl olyan helyre kell mennem, ahovà sosem fogok,és sosem akarok majd tartozni.

Vagy szük làtokörü parancsnokom észreveszi, hogy az egyik hü katonàja, aki mindig az ö oldalàn harcolt, most fuldoklik.

Egy pillanatra megtorpan,éS gondolkozik érdemes e kihuznia, ha megteszi elveszit,de legalàbb élhetek.Ha nem teszi meg, hagy a viz alatt megfulladni, de azt hiszi utàna jobb lesz.Remélem az elsöt vàlasztja.